podcast_geme

Jó reggelt, kellemes délután, kellemes estét kívánok mindenkinek, ez itt a Magyar Vöröskere Budapest Fővárosi Szervezetének podcast sorozatának legújabb része. A műsorban köszönhetem Tóth Tibor Gemény, akit innentől már csak Geménynek fogunk hívni. Nagyon örülök, hogy elfogasztod a meghívást. Köszi szépen! Helló! Ez mindenképpen így zeneire. Kedves Geme, kérlek szépen, mesélj egy kicsit arról, hogy hogyan kerültél a Magyar Vöröskere Budapest Fővárosi Szervezetéhez? Hú, isgalmasakra kérdésekkel kezdünk. Igen, én is köszöntök mindenkit, nézőket, hallgatókat egyformán, és természetesen helló! Hogyan kerültem a Vöröskere Budapest Fővárosi Szervezetet? Én személyiszerint nem emlékszem rá. Édesanyám még többször mesélték vissza a történetet, hogy általános iskola felső tagozatában voltak ilyen matematikai gyengességeim évvégi jegyek terén, és anyukám azt mondta, hogy úgyse fogok a nyáron tanulni, akkor legalább csináljak valami hasznosat, úgyhogy a 19. kerület Kispestnek akkor még futó gyerektáborába lettem elzavarva, töltsem el anyagot felkiáltással, és aztán teltek az évek, és oszrogattam. És mit, hány éve volt már akkor, hogy számodunk kb.? Nem számodunk, nem számodunk, jó? Nem számodunk, de nincs matrik. Egy pár éve? Tegnap. Röntke néhány év. Röntve van. Mesélj egy kicsit arról, hogy milyen feladatodban most szerzettél azért, mióta eljöttél a száborban? Jelen pillanatban a Förejösi Szervezetnek a vizsgaszervezési koordinátora vagyok, ami azt jelenti, hogy Budapest összes közudi elsősegélyvizsgálja, tehát minden olyan lehetséges és lehetetlen helyzet, amikor valaki jogosítványt szeretne szerezni és elsősegélyvizsgálja van szüksége, az valahol, valamilyen formában az én kezemen fut át. Köszi. Amiért mi most hívtunk téged elsősorban, az egy nagyon rendhagyó téma, ez a Magyar Vöröskeresznek a történetiségéről van szó. És még kudiszeti potapért elárulnék hallgatóknak, hogy a kollégákat kérdeztük, hogy valaki tudná erről így mesélni, vagy ki az, aki esetleg is beszélő lenne erre szeretne. Együttetően téged választottak. Úgyhogy azt gondolom, hogy nagyon izgalmas néhány percnek fogunk elébe vágni. Itt most ugye lesz a Vöröskeresz világnapja, és ennek kapcsán mindenféle programot indítunk, és erről már volt szó más podcastokban is. De meséljünk egy kicsit arról, hogy mi is ez a május nyolcadika? Mit jelent ez a Vöröskeresznek így egyáltalán? Csak szerintem idén az egy szerbeni nap, talán. Hogy igen, azt gondolom. Hát a május nyolcadika alapvetően a Vöröskert alapulásának az évfordulója. Meglepően mondom, minden év május nyolcadika. Egyébként... Nagyon nem tudok soha mit mondani. Megalapultunk, működünk, örülünk neki, és hát ugye... Alapítószületés napja. Hát mert az alapítószlóba került, ki is volt a mi alapítónk? Ez sérül egy kicsit. Ez egy izgalmasabb kérdés. A Magyar Vöröskert alapítója az egyébként nem az a személy, akivel most kicsit beszélni fogunk, de a Nemzetközi Vöröskert, tehát a Vöröskertes Mozgalommal alapítója, ő Jean-Henri Dunant volt, ő egyébként egy Svájci születésű üzletember, vagy szerintem is egy jó módu családból származó fiatalember volt. Fiatal korától kezdve voltak ilyen beidegződései, hogy ő segíteni szeretne, ezt a kopnászadőszakban meglepően furán jött ki. Nagyon népszerű volt az ő kis társadalmi mozgása terében, az, hogy valamilyen formában segítsük a rászorultakat, segítsük az elesetteket, de ez nagyon ritkán jelentette abban a korszakban legalábbis azt, hogy ez egy aktív tevékenysége, amely egyáltalában fundraising, bálokszervezése, pénzmozgatását jelentette a megfelelő egyházi szervezetek felé. Némi alapvető dolgot én is tudok a Vöröstexnek a működésről, a szolszalinói csata. Mégis annyira fontosnak volt ez a szolszalinói csata? Nekünk személy szerint nagyon remélem, hogy nem olyan fontos a szolszalinói csata. A szervezet szempontjából a szolszalinói csata egy kiinduló pont volt, ugye 1859-ben volt maga a csata. A csata egyébként egy nagyon meghatározott csata volt, történelmi szempontból is, tehát hogy azért a franciák csapatokon, csaszád és kur csapatok, tehát hogy történelmi vonatkozásában is egy igen meghatározott dolog volt, ez III. Napóleon kicsi életművében és hát ugye a francia biadalom működésében és életében. Viszont a mi szempontból a Vöröskereszhez köthető a csata, és a maga a csata inkább a csaszád követő dolgok, hogy abban az időszakban Algéria, az francia gyarmat volt és ugye mint minden francia gyarmaton egyeslen egy ember, egyeslen egy tisztségviselő az aki engedélyezted bármifajta beruházást, bármifajta fejlesztést az ő gyarmataikon, ez pedig maga a császár, tehát ez a III. Napóleont jelenti. Ezért amikor egyébként teljesen más okokból konkrétan malomépítés és beruházás fejlesztés vonalon megindult Dunant III. Napóleon keresésére, hogy engedélyezze neki ezeket a beruházásokat, akkor ő ott érte utol, mármint hogy a Tsolfáinú településen érte utol III. Napóleont és kértőre engedélyt a malomépítésre, amit egyébként meg is kapott. És ha jól tudom azért és ezért fontos szórakozni, mert a Vöröskeresztes koregák gyakorlatilag szerte a világban elmenni erre a helyre. Egy ilyen kvázi interándok útként, ha jól sejtem, ez még mindig aktuális kérdés, és mégis lesz reméljénk szerint, minden év, június 22-én, ha jól nézem a naptáromat, azért kapcsolatban. Június 22-én van a fiatal állata, ugye ez az interándok látnak, bár szerintem ennek előteljesen fiatala van, de igen, legyen. Emlékszétának, ilyen szirkolattának a dátuma. Egyébként meglepő módon, itt van egy pici elcsúszás az évek folyamán, hogy ez 26-án kéne legyen, mert ugye Magasata 26-án zárult, tehát hogy június 26-a. De hogy igen, tehát alapvetően ugye a szorinak az a vége, hogy függetlenül attól, hogy Donald megkapta az engedélyét a malométítésre, nem feltétlenül mentő tovább ezen az útvonalon, amit ezetleg tervezett, hanem elakadt Salsarino-ban, mert Salsarino az egyik legnagyobb csata volt, tehát így, ahogy szemléltem is, a császárság egyik legnagyobb összecsapása volt, ami azt jelenti, hogy több százezer ember volt ott a harctéren, több tízezer ló és néhány velejáró. És a csata végyeredményeként 40 ezer sebesültről és több tízezer halott ról beszélhetünk, akiket igazából... Salsarino-t úgy kell elképzelni, hogy Salsarino egy picike falu volt akkor, egy domb tetején, és van közelében egy keletre meg egy éjszakra hátra, tehát összesen hátra, ilyen kis dombon álló falucskáról beszélünk, és a három falu közötti völgyben volt maga az ütköze. És hát ugye a helyi lakosoknak a legjobb szórakozás a mozi és a színház helyett, mert az nem igazán volt a falvakban, az az volt, hogy kiültek a falu határába valószínűleg nem pattogatott, de mondjuk valami fajta sült kukoricával nézték azt, hogy mi zajlik a völgyben, és hát amikor az események lezajlottak, akkor a mélyik mozgó és élő katonák tovább vonultak a maguk kis irányába, maguk kis vonalán, a kevésbé mozgó vagy kevésbé élő katonákat pedig ott felejtették a völgyben, hogy majd a helyiek tesznek fel ők amit akarnak, és ez volt az a mozzanat a csatának vagy az a csata utózöngéjének, ami megiklett a dünanta arra, hogy dünantott arra, hogy valamit, valamit csináljon, és ugye ez volt a mi halapító mozzanatunk is, tehát hogy dünantesz követően a helyi falvaklakóiból kvázi önkéntes csapatokat verguvált, és ezekkel a csapatokkal hát ha más nem is legalább bemozgatta a sérülteket és a holtakat a szabad üres völgyből, a szabad levegőről, templomokban nagyon más épületek nem voltak szabadon, de hát valószínűleg minden lehetséges terület betöltöttek velük, és bár effektíven nem volt hasznos az ő segítségük akkor szempontból, hogy aki a halálán volt, az ugyanúgy meghalt, de legalább egy pici, pici pici könnyebség volt az ő utolsó óráigban, perceigben. És miután végeztem meg a csatának, tudnál sokat mondani néhány olyan mérföld között, olyan mozdulatot a különös keresztményt a történeti üretében, ami fontos, kiemelendő, ami érdekes lehet? Hát rögtön ezután ugye az első és legfontosabb lépés amit őnak megcselekedett az ugye az volt, hogy egyrészt kijelte írói hobbiát, tehát hogy ezt egy ilyen kis naplószerű könyve foglalta össze, mit is tapasztalt és mit is látott ő a csatát követő napokban, hetekben, illetve ennek a könyvnek a végére egy ilyen kis megérdésként összefoglalta a saját gondolata, hogy mit is kéne tenni az ilyen lehetséges szituációk megkerülése, elkerülése érdekében itt az ilyen problémák orvoslására és hát három-négy olyan gondolatot fogalmazott meg, ami ugye a mai napig egyébként vezérlő elvei a nem csak a mi civil szervezetünknek, de nagyon sok más civil szervezetnek is, de a Rörskeres volt az első, vagy hát a Lilán volt az első, aki ezt írásban is foglalta és ugye ez egy olyan olyan lavinát indított, tehát amit a mai napig ugye élünk. Maga a könyv egyébként nem jó. Én olvastam a könyvet, igenis senkinek nem javaslom. Ő egy nagyon jó pénzember volt, egy nagyon jó ember volt, nem volt egy nagyon jó író, tehát a könyv egyébként meglepően nagyon-nagyon naturalisztikus és nagyon-nagyon nem tudom megfogalmazni, hogy mi nem tudunk nagyon-nagyon látadni azt, hogy milyen a könyv, úgy teljesen úgy kell elképzelni, hogy hűzetember a hűzet politikáját írná le, tehát hogy benne van az, hogy a sérültek hogyan kerültek be, milyen abban voltak, hogyan haltak meg, de ezek inkább ilyen listaszerű, felsorolásszerű dolgok, nem pedig, nem annyira ragadja meg az érzelmi részét a dolognak. Nagyon-nagyon nagy számokról beszélünk ott a halottakkal és az ellátásokkal kapcsolatban, de nagyon-nagyon pici, valós segítségről. Akkor olyan, mint egy leltár. Gyakorlatilag igen, egy leltár. Leltárszerű. A számok ügyben eszében jelent, biztosan akkor talál benne valami ügygalmasat. Abszolút. Miután megérte ezt a könyvet, utána történt-e még valami? Igen, sajnos a könyvek nagyon ritkán népszerűstik saját magukat, úgyhogy ő is úgy gondolta, hogy ezt ő neki kell személyszerűsítnie, és egy csodálatos Európa-turnéra indult a könyvével. Egyébként valószínűleg voltak már ilyenek korábban, de szeretem azt hinni, hogy modern fejjel, modern viszonylatban ez az író viszi a könyvét, és különböző híres embereknek bemutatja, és együtt fotózkodik, vagy festményeket készítenek velük együtt. Igen, ez volt a korszakra, és nem a fotózkodás. Igen. Tehát, hogy ő körbe turnézte Európát, és nem is fedőtlen azt mondom, de a számukra, a korszak számára a legfontosabb vezetők és politikai egységek felé megpróbálta eladni ezt az összetet, amit ugye a könyve végén meg is fogalmazott, hogy volna lehetőség, volna szükség arra, hogy legyen egy olyan nemzetközi, tehát nem valamelyik korszakhoz közhető önkéntes alapon működő segélyszervezetre, aki alapvetően a harcolófeleknek a hovatartozásától és itt most elsősorban politikai és nemzeti hovatartozásra gondolunk, egyelőre még csak, tehát a nemzeti hovatartozástól függetlenül felszámolná ezeket a harcszereket a harcok után, aki a nem harcoló félként venne részt rajta, venne részt a szituációban, hanem elsősorban az oldalbanakról próbálná megmenteni a még megmenthetőeket. És nagyon nagy sikere volt, ezt hozzá kell tenni, hogy a legtöbb európai ország, a legtöbb kormányfő, a legtöbb államfő, a legtöbb királyherceg és mi egymás, akikkel ő találkozott és lefacsizott, az abszolút pozitívan állt ehhez a dolghoz és nagyon sokan nem csak elvitámagatásukat fejezték ki ezzel kapcsolatban, hanem különböző menneveleket és különböző nagyobb összegeket próbáltak meg ehhez a dolghoz hozzátenni, amit ekkor egyébként nem tudott el, tehát ezt hozzá kell tenni, hogy egyelőre ő még saját meghallása szerint saját pénzből dolgozott. Ez nagyon nagy lelkű volt tőle gyakorlatilag. Azt akik is követték ezt az ex-meet, vagy azt mondták, hogy rendben van, ez tök jó, az lehet, ezen kívül mégis hogy alakult meg a Vöröskeres? Néhány ember jött el, azt mondta, hogy ez az, itt a Vöröskeres, és akkor innen tökéletesen minden van a Vöröskeres teszesnél, hogy hogy kell szentűzni? Miután az Európa turnéjén túl-túl volt dunant, gyakorlatilag öt olyan általa ismert, és a világpolitikában, hát nevezhetjük világpolitikának, Európa politikáját ebben a korszakban, a világpolitikában jártas és elismert emberrel állt össze, akikkel közösen megfogalmazták az alapítók iratát. Akkor még nem a Vöröskeresnek, ez egészen meglepő módon ők öten voltak, és saját magukat, tehát ötök bizottságának vették el magukat, és ők közösen dolgozták ki, azokat az alapelveket, irányelveket, amikből majd később a Vöröskeres kialakul, és amikből majd később a Nemzetközi Vöröskeresnek az egyik fele a mai napig származhatja saját magát. Gyakorlatilag ezzel a szerződéssel, amit ők így összeírtak és összeállítottak, ezzel ismételten körbe turnézták Európát, és második turnéjukon már nem csak az volt az, hogy nézd, nézd, milyen szépet írtam, elvileg is támogat, gyakorlatilag, hanem az, hogy alá is írassák az európai vezetőkkel ezeket a dokumentumokat. És ez meg is történt, tehát, hogy gyakorlatilag ez volt az első olyan több oldalról támogatott sok európai vezető által aláírt háborút szabályozó dokumentum. Tehát korábban is volt háborúkat szabályozó dokumentumok, egy-egy ország, egy másik országgal aláírt különböző egyezményeket, de nemzetközi, több oldalas, tehát hogy összeeurópai egyezmény ezelőtt nem született. Egészen meglepő módon ezt az egyezményt irták alá. Tippelhetnek, hogy mi lesz a neve a dokumentumnak. Hát igen, a történelmet szeretnétek valószínűleg most így felszületni, hogy ilyen egyezmény, akkor most itt vagyunk, téma, hát abszolút, igen. De ha jól tudom, nem csak egy darab genfi egyezmény volt. Az, hogy a többi reményeket kicsit várni kellett, hát igen, mert mindegyik egyezménynek az évek folyamán lettek különböző kiegésztőjezőkönyvei, hozzáírásai, illetve, hogy ami nagyon érdekes és amiről mi kevesebbet szoktunk beszélni, hogy a genfi egyezményekkel szimultán fejlődtek ugye a háborút szabályozó másik nagyon fontos egyezménycsomaga, hágai egyezmények is. A genfi egyezmények alapvetően az államokra és a szívvezetőkre hárítanak felelősséget és próbálnak meghatni, a hágai egyezmények kifejezetten a katonai vezetőket szabályozzák, tehát hogy ez azért egy kicsit másholdó a dolognak, de hogy a kettőt mindig mindjárással együtt érdemes figyelembe venni. Igen, ahogy a technika fejlődik, úgy fejlődtek ezek az egyezmények. Igen, igen, igen, ez pontosan így történt, tehát hogy az első genfi egyezményben még csak a harcolófelek sebesültyeiről és lovairól van szó, míg a második genfi egyezmény kicsivel később már alapvetően nem csak a földi csatákról beszél, hanem a vízi csatákról is, tehát hogy ott már azért kellőszámú, és ami nagyon fontos egyébként, nem felelőssé, hanem csak az, hogy kellőszámú vízi ütközetről beszélünk, ami már kvázi érdemessé tette, vagy érdekelté tette igazából a harcolófeleket arra, hogy kibőgítsék olyan fejezményeket. A technika másik oldalra is fejlődött, tehát hogy volt lehetőség és eszköz, amivel ezeket a sebesülteket ki lehetett menteni a vízből, tehát innentől kezdve igazából, én is innentől kezdve már korábban is, csak itt már relevánsabban megjelent az, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt ekkor már Nemzetközi Vöröskereszként saját hajókkal, eszközparkkal járművekkel rendelkezett, tehát nem csak a helyi önkéntesek és a helyi asszonyokból verguvált síratócsoport, aki kiment a mezőre és megpróbálta a kedves sebesült francia katonákat bemusszolni valahogy a templomba, hanem valódi életment és valódi eszközökkel és valódi segítségnyújtásról beszélünk. Ami azért egy hatalmas nagy ugrás egyébként, nem csak a Vöröskereszt, hanem a világtörténetében is, hogy egyetlenleg jutottunk odáig, hogy egy jól főszerelt eszközökkel és orvosokkal és természetesen önkéntes segítőkkel ellátott nemzetközi szervezet, aki szabad vizeken, nemzetközi vizeken ki tud menteni egy hajócsata után a vízből embereket. De igen, tehát a második genfejegyezmény alapvetően a tenyőveli csatákról szólt és aztán mondja, hogy mentünk tovább technikai ismét, csak úgy döntött, hogy fejlődik és jöttek a légi csaták és jöttek az igazán, tehát a harmadigenfejezmény igen, tehát hogy megint csak bővítettük azt, hogy hol is harcolnak, kik is harcolnak és hogyan is harcolnak, de egészen sokáig konkrétan a negyedigenfejegyezményig kellett várni ahhoz, hogy egy igazán nagyok merjenek lépni a nemzetközi vezetők és nemzetközi szintér, mert a negyedigenfejegyezmény az, ami először nyilatkozik arról, hogy nem csak egy csatában, egy háborús térségben nem csak katonák vannak. Tehát, hogy a negyedigenfejegyezményig kellett várnunk arra, hogy a civileket a már nem harcoló feleket is figyelembe vegyük valamilyen szempontból, legyen itt akár szó arról, hogy egy hadifogói tehát, hogy a hadifogói nem azoknak a fogjai, akik konkrétan elkapták őket, tehát innentől kezdve nem lehet rabszolgalként kezelni őket, hanem ők az adott államnak a fogjai, tehát hogy az állam felelősség az, hogy hogyan bánnak velük. Szintén a negyedigenfejegyezményig kellett várnunk arra, hogy hogyan és milyen formában lehet megjelölni és védetti ilyen mindentájú területeket egy háborús térségben egy aktív harc téren ugye itt most gondolunk arra, hogy a vizsgóadátaire felfestett vörös kereszt természetesen igen, tehát mindenkinek van egy ilyen kép a fejében, mert mindenkinek van egy ilyen kép a fejében, de hogy ez nem volt előtte szabályozva, ez csak egy ilyen hallgatólagos megegyezés volt, viszont a negyedigenfejegyezménytől kezdve ez írásban van és alá van írva a vezetők áll Európai vezetők által, de ezt még itt már nem csak Európai vezetők által, ugye ez egyszerűen második, harmadik genfejegyezmény, az már egy valódi világszintű, vagy világszínvonalú egyezmény volt már a kezdetétől fogva míg ugye az első genfejegyezményt az ugyanez európaiak vezetők írták alá először, aztán szépen lassan kigyűrűzött ugye ebből a térségből és hát most ott tartunk, hogy 182 kötője, 186 attól függ, hogy melyik irányból kezdjük el a számolást országban van jelen mint a Nemzetközi Vöröskereszt, mint pedig ugye az egyezmények aláírói. Ugye az óriási számok által is nézzük, mert mindenki találkozott már akkor valamilyen módon a Vöröskereszttel. Segítenél is meg abban értelmezni most meséltek a Nemzetközi Vöröskeresztről, de hogy mindenkediknek egy kombináció van, ami meg mindenki számára egyértelmű, hogy mi az az IFRC, meg mi az az ICRC, hogy ilyen nagyon angolos hangolja, vagy tényleg segíteni a hallgatóknak, hogy megjössék, vagy mi is ez? Alapvetően a Nemzetközi Vöröskereszt, bár a mozgatom saját bevallása szerint egy Vöröskereszt van természetesen, de akkor elnőtte magát, és olyannyira kinőtte magát, szerencsére vagy sajnos, hát ezt mindenki eldönti magának sajnos, mert szerencsére, mert van aki fölálljon erre a gátra. Tehát akkor elnőtte magát a Nemzetközi Szervezet, hogy muszáj volt a feladatok miatt, a feladatok típusai, különbségei miatt szétbontani effektíven a szervezetet. Nem is az, hogy nincs lehetőség, csak retentőmennyiségű munka és retentőmennyiségű föltárás, dokumentálás talulmányokköznek köszönhetően már-már nem annyira egyszerű egy ekkora Nemzetközi szervezetet működtetni egy fővel, mármint egy központi irányítással, és ennek mellégterméke volt az, hogy az első világháború után, amikor a Vöröskert úgy gondolta, hogy őre már talán nem lesz szükség, hiszen az első világháborút akkor még nem első világháborúnak hívták, hanem csak szimplán a háborúnak, a nagy háborúnak, amelyet követően nem lesz több háború, hiszen ugye a világháború végén minden határ el van rendezve, és minden probléma meg van oldva, tehát a Vöröskert akár fel is számolható, gondolták ezt ők akkor, úgyhogy elkerestek alternatív megoldásokat keresni, hogy van-e még ránk szükség bármilyen más területen, amelynek eredménye az lehet, hogy ha sajnos van ránk szükség, mert attól még, hogy az emberek nem lövik kardozzák, nyilazzák, sülyeztik, gyújtják stb. stb. egymást, bombába dobálják egymást, attól még fölcsúszlamlások, éhénségek, természeti katasztrófák, ipari katasztrófák, bármi más történhet, attól egy ekkorra már, mint amit számítettem, és jó főszerelt, és jó képzett nemzetközi segítszervezet hasznos tud lenni, és ennek köszönhetjük azt, hogy beszélünk jelen pillanatban egy Vöröskeresztes Szervezetek Nemzetközi Federációjáról, ugye az IFRC, és beszélünk egy nemzetközi Vöröskeresztek, mi a kamiki szépen magyarul? A szépet is. Tehát, és akkor beszélünk, igen, az ICRC-ről, tehát, hogy a bizottságáról, nemzetközi szervezetek bizottságáról. Az egyik, az alapvetően a továbbra is, ahogyan az alapítólnak ideig gondolta háborús időkben, háborús tevékenységek koordinálásában, és az ehhez kapcsolható egyéb tevékenységek és egyéb problémák fölmérésében is helyreállításában vesz részt. A másik alapvetően a békeidőbeli tevékenységet koordinálja. Szerintem ez a legegyszerűbb és legszimplább különbség a kettő között. Rengeteg más apró-pici különbség is van felépítésében, működésében a két szervezeti álmozat között, de ugye ez a kettő azért tandemben elég előteljesen összefondoltan működik, pláne a mai modern világunkban, ahol igazából a természti katasztrófák és a fegyveres összecsapások nagyon sokszor összekötődnek. Köszi, remélem, hogy kicsit kivagasztok ezt a beszű kombinációt, mert tényleg elég nehéz lesz így mehélyezni így meg, de mindegy. Szerintem nagyon idővámos dolgok, hogy ilyen háborúban is, meg békeidőben is mind a két esetben foglalkozunk valamivel, attól függően, hogy hol tartunk. És kicsit visszahozolni, de középen a lapját hazai vizekrel veznék, hogy mióta van Magyar Dörös Kereszt, hogy tudná esetleg előre kicsit vasszazzolni? Köszi! Hazai vizekből sokkal gyengébb vagyok, mint a dörösközi vizekből. Anekdotálisan tudok dolgokat mesélni, de dátumok számában nincs számára. Dátumokban mindig is gyenge voltam. Köszönöm, szépen is mesélj nekünk kicsit Magyar Dörös Kereszt, mit lehet? Mindenképpen! Egy csak számunkra fontos, mint Magyar Dörös Kereszként, hogy mióta van ez a dolog, de hogy igen, mi is kapcsolódunk nemzetközi vonalakat, de igazából minden mögött csatlakozunk a mi nemzetközi vonalakat is érint. Még egy kérdésem lenne hozzád, ha megengeded. Szerinted milyen jelentősége van a Magyar Dörös Keresztnek mindennapokban, a napjainkban, ha most így nagyon a 21. szálladat nézzük? Ez egy nagyon-nagyon izgalmas kérdés abból szempontból, mert nekem személy szerint nagyon kettős a véleményem a Magyar Dörös Kereszt mindennapokat írni több tevékenységéről. Én annak örülnék nagyon, hogyha a legtöbb embernek nem kellene tudni a mi munkánkról, mert hogy akkor effektíven az, aki nem tud rólunk és akinek nincs ránk szüksége, az szigorúan szerintem egy olyan vonal fölött éli a mindennapjait, ami a normális lenne, amire szüksége lenne mindenkinek, ahol már nincsenek olyan jellegű problémák, mert egy vörös keresztre szükség van. Sajnos azonban a mi munkánk az jelen pillanatban is egy hát elég szizipuszi és elég véget nem érőnek tűnik. Jelenleg szerintem egyébként az átlagos magyar lakosságnak a jelentős része, az leginkább a kettő-három olyan tevékenységünkkel találkozik, vagy olyanról tud, ami az ő mindennapjaikat érintheti. Ez ugye egyrészt a véradás, tehát szerintem ez megkerülhetetlen. Vérre mindig szükség van, az egészség úgy sosem elmeg, ezért a vörös kereszt sosem elmeg. Ezzel biztos, hogy találkoznak, és szerintem egyébként egy elég elismert tevékenység, tehát a vörös kereszt, a véradás szervezésen, az mindennapokban egész szemben van ívódva, azzal szerintem mindenki elégedett, és mindenki ismeri. Másik oldalról, amivel talán kevésbé elégedettek, és kevésbé ismerik az emberek, de biztos, hogy benne van a köztudatban, benne van mindenkinek a fejében, és mindenki tudja, hogy foglalkozunk ki, és mivel valószínűleg nem mindenki tudja, hogy milyen mértékben és minőségben, de hát ez egy nehezen megmutatható, egy nehezen eladható téma. És talán a harmadik nagy katalógia, az pedig ugye, ha már hazabeszélünk, az pedig az első segényújtás, és most nem csak a történelmi, és a háborús vonalra gondolok, hanem hát ugye a jogosítványhoz mindenkinek szüksége van rá, és az nem csak így van, hanem így van, mindenkinek szüksége van rá, és ez nem csak itthon van, így ugye nagyon-nagyon sok országban van hozzánk kötve a Vörös Keszhez valamilyen formában, akár a jogosítványszerzés és első segényújtás, akár csak úgy általánosságban a társadalmi első segényújtás, ha szabad ezt a gyönyörű széges kifejezést használnom, már én személy szerint nem szeretem ezzel a társadalom az egyén nyújt első segény, de igen. Hát azt szeretnénk, hogy mindenki lehetett kibővíteni. Én úgy gondolom, hogy ezek azok a tevékenységek, amikkel szerintem mindenki valamilyen formában már találkozott élete folyamán, nagyon remélem, hogy mindenkinek pozitív tapasztalatai voltak ezekkel kapcsolatban, hiszen mi azért igyekszünk mindent megtenni, hogy ezek a tapasztalatok pozitívak legyenek, és amit én személy szerint, egyébként, ha már így továbbviszem ezt a kérdést, hiányolok a köztudatból, az még mindig az a bamányozás. Hogy nagyon-nagyon örülök neki, és nagyon-nagyon örülnek neki a kollégák is valószínűleg, hogy folyamatosan nagy mennyiségben és nagyon-nagyon jó minőségű dolgok kerülnek be hozzánk, de még mindig vannak problémák, szigorúan szerintem az adományozásnak a kultúrája valami kis hazánk van. Tehát mindenképpen így van, egyet értünk, és indultságkampány az adományozás a világnak van kapcsolatban, úgyhogy több helyen is találhatóak, hogy hogyan is kell jó adományozni, mi az, amire pénznek szükség van, mert nagyon sokszor az emberek nem nagyon tudják, hogy mit lehet, és nagyon jó szándékkal jönnek be, hogy sok esetben sajnos azt nem tudjuk továbbadni, és ebben abszolút egyet értünk. Némi spoiler-t azért ide raknék, mert a VRDS-sel kapcsolatban és az elsőségű nyújtással kapcsolatban lesz egy másik podcastunk, amikor nincs, hogy erről a bővekben is fogunk beszélni, mert igen, ezek nagyon fontos témák, hogy egy olyan világ képzelhet, ahol itt gyakorlatilag nincs szükség a Vöröskereset. Nekem ezt tetszik, hogy legyen az a cél, hogy ne legyen szükség semmilyen segélyszerezetre, hanem mindenki tudjon úgy élni, hogy minden szép és jó. Tehát, hogy így ez abszolút egy nagyon jó irány, azt gondolom. Reméljük, hogy el fogunk odajutni egyszer csak. Én nagyon köszönöm, hogy eljöttél és válaszoltál kérdéseimre, és egy kicsit el tudtunk utazni térben és időben, a Vöröskeresetnek a vonalán. Szerintem el is vannak tudni találkozni az emberek a világnaki problémák kapcsán, úgyhogy nagyon köszönöm, hogy itt voltál és találkozunk még szerintem itt az ételben. Köszönöm szépen! Köszönöm szépen! Egy élmény volt! Köszi! Szervusztok!